(baloldali szárnytábla belső oldala) 81 x 54,5 cm Az oltár 1875 előtt, elemeire bontva került a Keresztény Múzeumba. Úgy tűnik, a kétoldalas szárnyképek kettéválasztására már korábban sor került, a prímási képtár megnyitásakor, 1875-ben a táblaképek új keretezést kaptak. Az oltár jelenlegi szerkezete az 1972-75 közötti években végzett restaurálások során, illetve azokat követően készült. Az újabb kutatás műhelymunkaként határozza meg a korábban legalábbis részben, a középkép és a predella vonatkozásában, az ú.n. Jánosréti mester saját kezű alkotásának tekintett garamszentbenedeki Kálvária-oltárt. Egyértelművé vált az is, hogy a mestert a műhelyt irányító vállalkozóként kell elképzelnünk, aki leginkább festőként működött, esetleg szobrászi feladatokat is vállalt, míg a többi mesterrel alkalmilag szerződött. A műhely székhelye valószínűleg a gazdag Körmöcbányán, esetleg Garamszentbenedeken lehetett. A környezetébe sorolható alkotások viszonylag magas száma és sokfélesége is szükségessé teszi a "Jánosréti mester" működéséről és oevre-jéről korábban alkotott kép felülvizsgálatát. Proveniencia: Simor János közreműködésével került a Keresztény Múzeumba a garamszentbenedeki bencés apátságból. Restaurálás: 1972-73 Szoboszlay Éva /Főisk. h./. A hatvanas-hetvenes években elvégzett beavatkozások során az oltár minden táblaképének felületéről korábbi kiegészítéseket távolítottak el. A táblákat a szétfűrészelést követően parkettázták. A későbbi restaurálások alkalmával a parkettarendszereket eltávolították, a fatáblákat lesorvasztották és a festményeket új panelre, új hordozóra ültették. Bibliográfia: Maszlaghy 1878, 32. – Magyar Sion 1885, 524. – Maszlaghy 1891, 31-32. – Gerevich 1916, 553. – Gerevich Tibor: Kolozsvári Tamás, az első magyar képtáblafestő. AZ O.M. Régészeti Társulat Évkönyve. Bp 1923, 32. – Gerevich 1924, 12-13, 23.– Genthon István: Magyar művészek Ausztriában a Mohácsi vészig. Bp. 1927, 57-58. – Gerevich 1928, 210. – Fenyő-Genthon 1928: 1928, 75. – Péter András: A magyar művészet története. Bp. 1930, I. 1916. – Genthon 1932, 54-56, 38 kép. – Péter András: Genthon István - A régi magyar festőművészet. Könyvismertetés. In: Magyar Művészet VIII (1932) 320. – Horváth Henrik: H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek. Tanulmányok Budapest Múltjából I. Budapest 1932, 68. – Csánky Miklós: A lőcsei Vir dolorum oltár. In: Magyar Művészet XIII (1937) 58. – Rados Jenő: Magyar oltárok. Bp 1938, 36. – Lepold-Lippay 1938, 54. – Horváth E: Il rinascimento in Ungheria. Annuarii III Roma 1939, 102. –Genthon 1948, 26-28. – Radocsay 1955a, 11. – Czobor 1955, 5-6. (1. kép). – Radocsay 1955b, 103–109., 337–340. – Radocsay 1967. 73–75., 176–177. – A Magyar Nemzeti Galéria Régi Gyűjteményei (szerk.: Mojzer M.), Budapest, 1984. 40–43., 53–55. – Török Gyöngyi: A jánosréti Szent Miklós-főoltár a Magyar Nemzeti Galériában, Budapest, 1989. – Cidlinská, L.: Gotické Krídlové oltáre na Slovensku, Bratislava, 1989. 58–59. – Kerny Terézia: Török Gyöngyi: A jánosréti Szent Miklós-főoltár a Magyar Nemzeti Galériában. Könyvismertetés. In: BUKSZ II., 1990. 377–379. – Keller A.: A Jánosréti mester és köre a művészettörténeti szakirodalomban. In: Ars Hungarica 1990/2. 187–200. – Kerny Terézia: Kéziratos és rajzi dokumentumok a jánosréti templom berendezésének történetéhez. In: Ars Hungarica 1992/1, 115–120. – Cséfalvay 1993. 176 (Török Gy.). – Urbach Zsuzsa:Oltártörténetek. In: Könyvvilág XXXV (1990/1), 11. – Prokopp Mária: Török Gyöngyi - A Jánosréti Szent Miklós Főoltár a Magyar Nemzeti Galériában. In: Művészet XXXI (1990/3), 62-63. – Poszler Györgyi: A jánosréti mester. – Pannonhalma 2001, 631 (Takács Imre). – Pozsony 2003 (M. Sugar) 476, 478, 714.