A szelíd arcú, vörösesszőke Mária csendben, imádattal fordul békésen alvó Gyermeke felé. Az alvás motívuma itt a Passióra, Jézus eljövendő halálára utal. A mellvédfalra, a kisded alá terített fehér kendő is az áldozati szerepet hangsúlyozza: rajta nyugszik az „élő kenyér”, mint a miseáldozaton az ostya a corporálén. A baldachin mögött kibontakozó tájat északias, gótikus épületek tagolják. A városkaput az Angyali üdvözlet freskója díszíti, fölötte az örök életet szimbolizáló két páva ül. Apró staffázsfigurák teszik életszerűvé a hátteret: lovast kísér a kutyája, a kapun rúdon kosarakat vivő asszony lép be, vándor ballag a tájban. Mária aprólékosan megfestett, ékköves és hímzett szegélyű ruhája a németalföldi festészet dekorativitását és részletgazdagságát idézi. Az északi és velenceies elemek mellett a kép stílusában a lombard iskolára jellemző jegyek dominálnak. A szakirodalom korábban a bresciai Vincenzo Foppa (1430 k.-1515/16) követői közé helyezte a kép egyelőre ismeretlen alkotóját, újabban a képet több kutató Bernardino Luini (említik 1501-ben - meghalt 1532-ben Milánóban) fiatalkori művének tartja.