JUDIT Judit, a csodálatos szépségű és igen jámbor életű özvegy levágta Holofernesz fejét és ezzel megszabadította városát, Betiluát az ellenségtől. Ez pedig így történt: Nabukadnezár király meghódoltatta az ő isteneinek valamennyi tartományát, de Betilua erős falaiban és az Úr segítségében bízva ellenállt. Ekkor Holofernesz, a hadak vezére, elzárta a várost vízzel tápláló csatornát és őrizőket állított a kutakhoz, hogy a szomjúság megadásra bírja Betiluát. Judit, aki férje halála óta böjtölve és imádkozva élt és nem hagyta el a házát, most felékesítette magát és megjelent Holofernesz táborában, mint aki azért hagyta el a várost, mert azt úgyis elveszíti az Úr. Holoferneszt elbűvölte Judit szépsége és bölcsessége, vacsorára hívatta és szíve felindult és égett a vágytól, sok bort ivott, s hogy lerészegedett, elaludt. Judit pedig az Úrhoz fohászkodott erőért, fogta Holofernesz kardját és üstökébe markolva levágta a fejét és kiszegeztette Betilua várfalára. (Szántó Piroska: Biblia képek gyermekeknek. Budapest, Szent István Társulat, 1987, 60.)