Mária utolsó imáját mutató, a hátterével azonos fából faragott domborműves ábrázolás. Fölső sarkait levágták, enyhén körülvágták, hátoldalát valószínűleg sorvasztották. A kompozíció elrendezéséből ítélve jobb oldali oltárszárny belső oldalát díszíthette. Színezésének legnagyobb része 20. századi kiegészítés. Kerete a 19. században készült. Proveniencia: Ipolyi-gyűjtemény 179 (“Fadombormű (oltárszárnyból), Mária halála. XVI. sz. eleje (Ha eredeti). Szinezése új.”) (Lakatos-Balla 293) Restaurálás: 1968 (? ) talán Eisenmeier Tiborné, 1971 Berecz Ferenc (Xylamonos fertőtlenítés, védőbevonat készítése), 2016 Kolozsvári Gergely mikroszkópos vizsgálatai. Bibliográfia: Gerevich 1928, 218. – Az 1930. évi őszi kiállítás képes tárgymutatója. Műcsarnok. Bp. 1930, 98 sz. – Kampis Antal: Adatok későközépkori szobrászatunk történetéhez. In: Archeológiai Értesítő XLVIII (1938) 132-134. – Kampis Antal: Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest 1940, 131, 132. – Genthon 1948, 153. – Radocsay 1967, 176. – Lakatos-Balla 293.