A restaurálásra váró táblakép a holland reneszánsz festészet érdekes emléke. Az előtérben a két donátor, egy polgár házaspár térdel, mindkettőjük kezében hatalmas rózsafüzért látni. Nem tudni, hogy a három ábrázolt szent közül melyik lehet a megrendelő patrónusa. Rendhagyó módon mind a három szent legendája szcenikus jelenetében került itt ábrázolásra: Rókus a pestises sebét gyógyító angyallal és a táplálékot hozó kutyával, Szent Antal az őt megkísértő Ördög-királynővel, Kristóf pedig a folyón átkelve a vállán nehezedő gyermek Jézussal. A háttérben több legendajelenet bújik meg. Ez az ábrázolásmód az ú.n. szimultán ábrázolások késői példája. A kép művészi jelentősége a tájábrázolás modernségében rejlik, hiszen egy korai panoráma-tájat, egy ú.n. világtájat (Weltlandschaft) látunk. Ezek sajátossága a madártávlat, a magas horizont, és a réteges tájszerkezet. Itt archaikus épületek jelennek meg az új tájképi formulában. Jacob Cornelisz. jómódú festőként és grafikusként működött Amsterdamban, a későgótikus manierizmus holland képviselője volt.