Stílusjegyei arra utalnak, hogy ez a Madonna a firenzei reneszánsz kiemelkedő festőegyéniségének, Sandro Botticellinek a műhelyéhez köthető. A kompozíció is a nagy mester egyik korai művén, az 1470-es években készült Sant’Ambrogio oltáron (Madonna gyermekével és hat szenttel) alapul, amelyet ma a firenzei Uffizi képtár őriz. E tekintélyes méretű (170 x 194 cm) oltárképből az esztergomi kép ismeretlen alkotója csak a középső részt másolta le: Mária és a kis Jézus alakját, valamint az egyenes hátfalú, dongaboltozatos reneszánsz fülkét a háttérben. Az így leszűkített kompozíciót azonban kissé szegényesnek találhatta, ezért azt kétoldalt a kép terébe betekintő angyalok alakjával egészítette ki. Az esztergomi képen Mária és a gyermek kettőse pontosan követi Botticelli átgondolt kompozícióját, amelyen a két alak harmonikus, összetett csoportfűzése kiforrott komponálási képességekre vall. Mária bal kezével támasztja energikus, életerős gyermekét. A kisded bal keze anyja jobbjával fonódik össze, kissé előredőlve a nézőre tekint, akit felemelt jobb kezével üdvözöl. Mária szelíd arca balra fordul, elgondolkodva a távolba tekint. Személyét a fülke külső és belső íve is kiemeli. Az architektúra elemeit, perspektivikus szerkezetét szintén a Botticelli-féle modellről vette át a festő. Nem elégedett meg azonban az előképen látható fülke letisztult formáival és egyszínű márványanyagaival: saját képén különféle színű márványfelületekkel díszítette a fülkét, külső szélét pedig fonott mintás díszfaragással vette körül. A két angyal alakja tetszetősen kereteli az Anya és Gyermek kettősét. Mindketten a néző tekintetét keresik, kezükben hosszú liliomszálat tartanak, amelyek Mária szüzességének szimbólumai. A virágok frissessége, az angyalok színes ruházata változatosságot, élénkséget hoz a képbe. Ugyanakkor az angyalalakokban válnak szembetűnővé az ismeretlen követő gyengébb művészi képességei is. A ruharedőket keményebben, mechanikusabban formálta meg, a figurák szűk teret kaptak és viszonyuk a Botticellitől kölcsönzött térhez nehezen értelmezhető: a jobboldali angyal a fülke előtt áll, jobb válla mégis eltűnik a fülke keretéhez csatlakozó falban. A képnek számos más, szintén Botticelli műhelyéhez kapcsolható változata ismert.