"... Mert láttam s hallám csőrét nyílni, mintha beszélne - s minket és mienket értett, mikor az én és az enyémet mondta. És kezdte: "Jámbor s igaz életemért tett az igaz Isten e szent glóriába, melyhez a győztes vágy nyila sem érhet; s a földön hagytam emlékem, hiába! mert a földi nép, mely csak rosszba' fárad, dicséri, de nem lép nyomába lába ..." (Dante Alighieri: Isteni színjáték, részlet) (Babits Mihály fordítása)